menedék

Hungarian

Etymology

From the men- stem of the obsolete verb menik (“to flee”) + -edék (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛnɛdeːk]
• Hyphenation: me‧ne‧dék
• Rhymes: -eːk

Noun

menedék (plural menedékek)

1. refuge, shelter, cover, asylum, resort, haven

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	menedék	menedékek
accusative	menedéket	menedékeket
dative	menedéknek	menedékeknek
instrumental	menedékkel	menedékekkel
causal-final	menedékért	menedékekért
translative	menedékké	menedékekké
terminative	menedékig	menedékekig
essive-formal	menedékként	menedékekként
essive-modal	menedékül	—
inessive	menedékben	menedékekben
superessive	menedéken	menedékeken
adessive	menedéknél	menedékeknél
illative	menedékbe	menedékekbe
sublative	menedékre	menedékekre
allative	menedékhez	menedékekhez
elative	menedékből	menedékekből
delative	menedékről	menedékekről
ablative	menedéktől	menedékektől
non-attributive possessive - singular	menedéké	menedékeké
non-attributive possessive - plural	menedékéi	menedékekéi

Possessive forms of menedék
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	menedékem	menedékeim
2nd person sing.	menedéked	menedékeid
3rd person sing.	menedéke	menedékei
1st person plural	menedékünk	menedékeink
2nd person plural	menedéketek	menedékeitek
3rd person plural	menedékük	menedékeik

Derived terms

Compound words

• menedékhely
• menedékjog
• menedékkérő

 

Further reading

• menedék in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN