névelő

See also: nevelő

Hungarian

Etymology

név +‎ elő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈneːvɛløː]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: név‧e‧lő
• Rhymes: -løː

Noun

névelő (plural névelők)

1. (grammar) article

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	névelő	névelők
accusative	névelőt	névelőket
dative	névelőnek	névelőknek
instrumental	névelővel	névelőkkel
causal-final	névelőért	névelőkért
translative	névelővé	névelőkké
terminative	névelőig	névelőkig
essive-formal	névelőként	névelőkként
essive-modal	—	—
inessive	névelőben	névelőkben
superessive	névelőn	névelőkön
adessive	névelőnél	névelőknél
illative	névelőbe	névelőkbe
sublative	névelőre	névelőkre
allative	névelőhöz	névelőkhöz
elative	névelőből	névelőkből
delative	névelőről	névelőkről
ablative	névelőtől	névelőktől
non-attributive possessive - singular	névelőé	névelőké
non-attributive possessive - plural	névelőéi	névelőkéi

Possessive forms of névelő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	névelőm	névelőim
2nd person sing.	névelőd	névelőid
3rd person sing.	névelője	névelői
1st person plural	névelőnk	névelőink
2nd person plural	névelőtök	névelőitek
3rd person plural	névelőjük	névelőik

Derived terms

• névelős

 

Expressions

• határozatlan névelő
• határozott névelő

 

See also

• (parts of speech) szófaj; főnév, határozószó, indulatszó, ige, igekötő, igenév, indulatszó, kötőszó, melléknév, módosítószó, mondatszó, névelő, névmás, névutó, partikula, segédige, számnév, tagadószó, viszonyszó ^{(Category: hu:Parts of speech)}

Further reading

• névelő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN