See also: part, pârț, and part.

HungarianEdit

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈpaːrt]
  • (file)
  • Hyphenation: párt
  • Rhymes: -aːrt

Etymology 1Edit

From Middle High German part f (share, part, party), from Old French part, from Latin pars.[1]

NounEdit

párt (plural pártok)

  1. party (political group)
DeclensionEdit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative párt pártok
accusative pártot pártokat
dative pártnak pártoknak
instrumental párttal pártokkal
causal-final pártért pártokért
translative párttá pártokká
terminative pártig pártokig
essive-formal pártként pártokként
essive-modal pártul
inessive pártban pártokban
superessive párton pártokon
adessive pártnál pártoknál
illative pártba pártokba
sublative pártra pártokra
allative párthoz pártokhoz
elative pártból pártokból
delative pártról pártokról
ablative párttól pártoktól
non-attributive
possessive - singular
párté pártoké
non-attributive
possessive - plural
pártéi pártokéi
Possessive forms of párt
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. pártom pártjaim
2nd person sing. pártod pártjaid
3rd person sing. pártja pártjai
1st person plural pártunk pártjaink
2nd person plural pártotok pártjaitok
3rd person plural pártjuk pártjaik
Derived termsEdit
Compound words

Etymology 2Edit

pár +‎ -t (accusative suffix)

NounEdit

párt

  1. accusative singular of pár
Usage notesEdit
  • For the accusative of pár in the sense “some, a few, a couple”, see párat.

ReferencesEdit

  1. ^ párt in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further readingEdit