párt

See also: Appendix:Variations of "part"

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpaːrt]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: párt
• Rhymes: -aːrt

Etymology 1

From Middle High German part f (“share, part, party”), from Old French part, from Latin pars.

Noun

párt (plural pártok)

1. party (political group)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	párt	pártok
accusative	pártot	pártokat
dative	pártnak	pártoknak
instrumental	párttal	pártokkal
causal-final	pártért	pártokért
translative	párttá	pártokká
terminative	pártig	pártokig
essive-formal	pártként	pártokként
essive-modal	pártul	—
inessive	pártban	pártokban
superessive	párton	pártokon
adessive	pártnál	pártoknál
illative	pártba	pártokba
sublative	pártra	pártokra
allative	párthoz	pártokhoz
elative	pártból	pártokból
delative	pártról	pártokról
ablative	párttól	pártoktól
non-attributive possessive - singular	párté	pártoké
non-attributive possessive - plural	pártéi	pártokéi

Possessive forms of párt
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	pártom	pártjaim
2nd person sing.	pártod	pártjaid
3rd person sing.	pártja	pártjai
1st person plural	pártunk	pártjaink
2nd person plural	pártotok	pártjaitok
3rd person plural	pártjuk	pártjaik

Derived terms

• pártatlan

 

Compound words

• munkáspárt
• néppárt
• pártelnök
• pártprogram
• párttag

 

Etymology 2

pár +‎ -t (accusative suffix)

Noun

párt

2. accusative singular of pár

Usage notes

• For the accusative of pár in the sense “some, a few, a couple”, see párat.

Further reading

• párt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN