HungarianEdit

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈpɛrjɛl]
  • Hyphenation: per‧jel

Etymology 1Edit

Borrowed from German, from Medieval Latin prior.[1]

NounEdit

perjel (plural perjelek)

  1. (religion) prior, provost
    Synonyms: házfőnök, rendházfőnök, prior, gvárdián
DeclensionEdit
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative perjel perjelek
accusative perjelt perjeleket
dative perjelnek perjeleknek
instrumental perjellel perjelekkel
causal-final perjelért perjelekért
translative perjellé perjelekké
terminative perjelig perjelekig
essive-formal perjelként perjelekként
essive-modal
inessive perjelben perjelekben
superessive perjelen perjeleken
adessive perjelnél perjeleknél
illative perjelbe perjelekbe
sublative perjelre perjelekre
allative perjelhez perjelekhez
elative perjelből perjelekből
delative perjelről perjelekről
ablative perjeltől perjelektől
non-attributive
possessive - singular
perjelé perjeleké
non-attributive
possessive - plural
perjeléi perjelekéi
Possessive forms of perjel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. perjelem perjeleim
2nd person sing. perjeled perjeleid
3rd person sing. perjele perjelei
1st person plural perjelünk perjeleink
2nd person plural perjeletek perjeleitek
3rd person plural perjelük perjeleik

Etymology 2Edit

per (slash) +‎ jel (mark)

NounEdit

perjel (plural perjelek)

  1. (typography, slightly colloquial) slash, slash mark (the punctuation mark/)
    Synonyms: ferde vonal, törtvonal
DeclensionEdit
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative perjel perjelek
accusative perjelet perjeleket
dative perjelnek perjeleknek
instrumental perjellel perjelekkel
causal-final perjelért perjelekért
translative perjellé perjelekké
terminative perjelig perjelekig
essive-formal perjelként perjelekként
essive-modal
inessive perjelben perjelekben
superessive perjelen perjeleken
adessive perjelnél perjeleknél
illative perjelbe perjelekbe
sublative perjelre perjelekre
allative perjelhez perjelekhez
elative perjelből perjelekből
delative perjelről perjelekről
ablative perjeltől perjelektől
non-attributive
possessive - singular
perjelé perjeleké
non-attributive
possessive - plural
perjeléi perjelekéi
Possessive forms of perjel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. perjelem perjeleim
2nd person sing. perjeled perjeleid
3rd person sing. perjele perjelei
1st person plural perjelünk perjeleink
2nd person plural perjeletek perjeleitek
3rd person plural perjelük perjeleik

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN