Open main menu
See also: stola, štola, štóla, and -stola

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

From Latin stola (robe, vestment), from Ancient Greek στολή (stolḗ, garment, equipment).

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈʃtoːlɒ]
  • Hyphenation: stó‧la

NounEdit

stóla (plural stólák)

  1. stole (a long, wide scarf-like garment worn about the shoulders)
  2. stole (an ecclesiastical garment)

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative stóla stólák
accusative stólát stólákat
dative stólának stóláknak
instrumental stólával stólákkal
causal-final stóláért stólákért
translative stólává stólákká
terminative stóláig stólákig
essive-formal stólaként stólákként
essive-modal
inessive stólában stólákban
superessive stólán stólákon
adessive stólánál stóláknál
illative stólába stólákba
sublative stólára stólákra
allative stólához stólákhoz
elative stólából stólákból
delative stóláról stólákról
ablative stólától stóláktól
Possessive forms of stóla
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. stólám stóláim
2nd person sing. stólád stóláid
3rd person sing. stólája stólái
1st person plural stólánk stóláink
2nd person plural stólátok stóláitok
3rd person plural stólájuk stóláik

SynonymsEdit


IcelandicEdit

PronunciationEdit

Etymology 1Edit

From Old Norse stóla, from Latin stola, from Ancient Greek στολή (stolḗ).

NounEdit

stóla f (genitive singular stólu, nominative plural stólur)

  1. stole (ecclesiastical garment)
DeclensionEdit

Etymology 2Edit

Borrowed from Danish stole.

VerbEdit

stóla (weak verb, third-person singular past indicative stólaði, supine stólað)

  1. to rely (used with the preposition á (on) [governing accusative])
ConjugationEdit

Etymology 3Edit

NounEdit

stóla

  1. indefinite accusative plural of stóll
  2. indefinite genitive plural of stóll