Hungarian

edit
 
(1) nem ereszti a botot
 
(4) ereszt a lufi
 
(6) lámpásokat eresztenek a vízre

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈɛrɛst]
  • Hyphenation: ereszt
  • Rhymes: -ɛst

Etymology 1

edit

From Proto-Finno-Ugric *šärɜ- (to come, to get, to reach; to spread) + -eszt (causative verb-forming suffix).[1][2]

Verb

edit

ereszt

  1. (transitive) to let go of (to release from one's grasp)
    • 1893, Kálmán Mikszáth, Az eladó birtok[1]:
      Mert Borcsányi már akkor megkapta a karját, belekapaszkodott, nem eresztette.
      Because by that time, Borcsányi had seized his arm, held on tight, didn't let go of him.
  2. (transitive) to let (to allow someone to go somewhere)
    • 1858, “Rarey lószelídítő titka”, in Vasárnapi Újság[2], volume 5, number 32:
      A ló így közelébe ereszti az embert, s most a tenyérrel a ló orrát gyengéden meg kell dörzsölni.
      This way, the horse will let you near it, and then you have to gently rub its nose with your palm.
  3. (transitive) to let, to run (to make water flow by opening a tap)
    • 1949, Boris Palotai, “Anya tanulni kezd...”, in Új Szó[3], volume 2, number 57:
      Összeszedte az edényt, vizet eresztett a mosogatóba.
      He gathered the dishes and ran water in the sink.
  4. (intransitive) to leak (of a sealed object, to let fluid or gas pass through an opening)
    • 1954, “Egy tonna szén kétféle önköltsége”, in Komárom Megyei Dolgozók Lapja[4], volume 9, number 53:
      Igen sok helyen eresztenek a sűrített levegő vezetékei.
      The compressed air ducts are leaking in many places.
  5. (ergative) to bleed, to run (of fabrics or dye, to let out color when washing)
    • 2008, Kathy Summer, “Tévhitek”, in Gyémánt ​félkrajcár[5]:
      Olyanra gondolok, amelyik nem megy össze, nem nyúlik ki, nem ereszti a színét, és egy év múlva is póló még.
      I mean one that won't shrink, won't stretch, won't bleed color, and will still be a T-shirt a year later.
  6. (transitive) to lower (to let descend by its own weight, especially to set a vessel afloat)
    • 1928, Adorján Kálovics, “Szófia – Konstantinápoly – Athén”, in A Szent Imre Gimnázium Értesítője[6]:
      A matrózok villámgyorsan vízre eresztenek egy mentőcsónakot és partra eveznek.
      The sailors rapidly lower a lifeboat into the water and row ashore.
  7. (transitive) to grow (to cause or allow a part of itself to become bigger)
    • 1944, Pius Halász, “A caritas jelentése a ciszterci misztikusok tanításában”, in Theologia[7], volume 11:
      A kis mag, mely kikelt, gyökeret ereszt a talajba, szárat hajt, ágakat bont.
      The small seed, after it germinates, grows roots into the soil, sprouts a stem, spreads branches.
Conjugation
edit
Derived terms
edit

(With verbal prefixes):

Etymology 2

edit

eresz (eaves) +‎ -t (accusative suffix)

Noun

edit

ereszt

  1. accusative singular of eresz

References

edit
  1. ^ Entry #1000 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Hungarian Research Centre for Linguistics.
  2. ^ ereszt in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit
  • ereszt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • ereszt in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).