Open main menu
See also: Gond

Contents

FrenchEdit

EtymologyEdit

From Late Latin gomphus, from Ancient Greek γόμφος (gómphos).

PronunciationEdit

  • IPA(key): /ɡɔ̃/
  • (file)

NounEdit

gond m (plural gonds)

  1. hinge (of a door)

External linksEdit


HungarianEdit

EtymologyEdit

Of unknown origin.[1]

PronunciationEdit

NounEdit

gond (plural gondok)

  1. care
    Synonyms: figyelem, odaadás
    Nagy gonddal vigyázott a gyerekekre.She looked after the children with great care.
  2. trouble, anxiety, problem
    Synonyms: baj, kellemetlenség, probléma, bosszúság
    Nem lesz sok gondod velük.You won't have any problems with them.

DeclensionEdit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative gond gondok
accusative gondot gondokat
dative gondnak gondoknak
instrumental gonddal gondokkal
causal-final gondért gondokért
translative gonddá gondokká
terminative gondig gondokig
essive-formal gondként gondokként
essive-modal
inessive gondban gondokban
superessive gondon gondokon
adessive gondnál gondoknál
illative gondba gondokba
sublative gondra gondokra
allative gondhoz gondokhoz
elative gondból gondokból
delative gondról gondokról
ablative gondtól gondoktól
Possessive forms of gond
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gondom gondjaim
2nd person sing. gondod gondjaid
3rd person sing. gondja gondjai
1st person plural gondunk gondjaink
2nd person plural gondotok gondjaitok
3rd person plural gondjuk gondjaik

Derived termsEdit

(Compound words):

DescendantsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6