See also: hora, Hora, horă, höra, and høra

Contents

HungarianEdit

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈhoːrɒ]
  • Hyphenation: hó‧ra

Etymology 1Edit

From Romanian horă, from Greek χορός(chorós, dance).

NounEdit

hóra ‎(plural hórák)

  1. hora (Romanian folk dance or its music)
DeclensionEdit
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative hóra hórák
accusative hórát hórákat
dative hórának hóráknak
instrumental hórával hórákkal
causal-final hóráért hórákért
translative hórává hórákká
terminative hóráig hórákig
essive-formal hóraként hórákként
essive-modal
inessive hórában hórákban
superessive hórán hórákon
adessive hóránál hóráknál
illative hórába hórákba
sublative hórára hórákra
allative hórához hórákhoz
elative hórából hórákból
delative hóráról hórákról
ablative hórától hóráktól
Possessive forms of hóra
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hórám hóráim
2nd person sing. hórád hóráid
3rd person sing. hórája hórái
1st person plural hóránk hóráink
2nd person plural hórátok hóráitok
3rd person plural hórájuk hóráik

Etymology 2Edit

(snow) +‎ -ra(sublative case ending)

NounEdit

hóra

  1. sublative singular of
    Nagy hóra van kilátás a héten.‎ ― There is a chance of heavy snowfall this week.
    Eső esett a hóra.‎ ― Rain fell on the snow.

IcelandicEdit

EtymologyEdit

From Old Norse hóra, from Proto-Germanic *hōrǭ, from Proto-Indo-European *kāro-, *keh₂ro-(dear, loved).

PronunciationEdit

NounEdit

hóra f ‎(genitive singular hóru, nominative plural hórur)

  1. (vulgar) whore, (female) prostitute
  2. (vulgar, slang, pejorative) slut
  3. (vulgar, slang, pejorative) a contemptible person, male or female

DeclensionEdit

Derived termsEdit


Old NorseEdit

EtymologyEdit

From Proto-Germanic *hōrǭ, from Proto-Indo-European *kāro-, *keh₂ro-(dear, loved). Compare Old English hora (English whore), Dutch hoer, Old High German huora (German Hure).

NounEdit

hóra f

  1. whore

DescendantsEdit