HungarianEdit

EtymologyEdit

jókedv (cheerfulness, high spirits) +‎ (adjective-forming suffix), from (good) +‎ kedv (mood)[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈjoːkɛdvyː]
  • Hyphenation: jó‧ked‧vű

AdjectiveEdit

jókedvű (comparative jókedvűbb or jobb kedvű, superlative legjókedvűbb or legjobb kedvű)

  1. cheerful, jolly (full of merriment and high spirits)
    Synonyms: vidám, életvidám, víg, derűs, boldog

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative jókedvű jókedvűek
accusative jókedvűt jókedvűeket
dative jókedvűnek jókedvűeknek
instrumental jókedvűvel jókedvűekkel
causal-final jókedvűért jókedvűekért
translative jókedvűvé jókedvűekké
terminative jókedvűig jókedvűekig
essive-formal jókedvűként jókedvűekként
essive-modal
inessive jókedvűben jókedvűekben
superessive jókedvűn jókedvűeken
adessive jókedvűnél jókedvűeknél
illative jókedvűbe jókedvűekbe
sublative jókedvűre jókedvűekre
allative jókedvűhöz jókedvűekhez
elative jókedvűből jókedvűekből
delative jókedvűről jókedvűekről
ablative jókedvűtől jókedvűektől
non-attributive
possessive - singular
jókedvűé jókedvűeké
non-attributive
possessive - plural
jókedvűéi jókedvűekéi

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further readingEdit

  • jókedvű in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.