jelent

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈjɛlɛnt]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: je‧lent
• Rhymes: -ɛnt

Etymology 1

jelenik (“to appear”) +‎ -t (causative suffix)

Verb

jelent

1. (transitive) to mean, denote, indicate

   Ez mit jelent? ― What does this mean?

2. (transitive) to report (to someone -nak/-nek), notify

   Synonyms: értesít, informál, közöl, tájékoztat, tudat

   Jelentem az esetet az igazgatónak. ― I will report the issue to the director.

3. (transitive) to present, pose, involve (e.g. difficulty, trouble, threat, risk, or danger)

Usage notes

This form also occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• jelent (…) ki, ki … jelent ― kijelent
• and some more, see its derivatives with verbal prefixes.

Conjugation

conjugation of jelent

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	jelentek	jelentesz	jelent	jelentünk	jelentetek	jelentenek
		Def.	jelentem	jelented	jelenti	jelentjük	jelentitek	jelentik
		2nd-p. o.	jelentelek	―
	Past	Indef.	jelentettem	jelentettél	jelentett	jelentettünk	jelentettetek	jelentettek
		Def.	jelentettem	jelentetted	jelentette	jelentettük	jelentettétek	jelentették
		2nd-p. o.	jelentettelek	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. jelenteni fog.
	Archaic Preterit	Indef.	jelenték	jelentél	jelente	jelenténk	jelentétek	jelentének
		Def.	jelentém	jelentéd	jelenté	jelenténk	jelentétek	jelenték
		2nd-p. o.	jelentélek	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. jelent vala, jelentett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	jelentendek	jelentendesz	jelentend	jelentendünk	jelentendetek	jelentendenek
		Def.	jelentendem	jelentended	jelentendi	jelentendjük	jelentenditek	jelentendik
		2nd-p. o.	jelentendelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	jelentenék	jelentenél	jelentene	jelentenénk	jelentenétek	jelentenének
		Def.	jelenteném	jelentenéd	jelentené	jelentenénk (or jelentenők)	jelentenétek	jelentenék
		2nd-p. o.	jelentenélek	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. jelentett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	jelentsek	jelents or jelentsél	jelentsen	jelentsünk	jelentsetek	jelentsenek
		Def.	jelentsem	jelentsd or jelentsed	jelentse	jelentsük	jelentsétek	jelentsék
		2nd-p. o.	jelentselek	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. jelentett légyen
Infinitive	jelenteni		jelentenem	jelentened	jelentenie	jelentenünk	jelentenetek	jelenteniük
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	jelentés		jelentő	jelentett	jelentendő	jelentve (jelentvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

potential conjugation of jelent

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	jelenthetek	jelenthetsz	jelenthet	jelenthetünk	jelenthettek	jelenthetnek
		Def.	jelenthetem	jelentheted	jelentheti	jelenthetjük	jelenthetitek	jelenthetik
		2nd-p. o.	jelenthetlek	―
	Past	Indef.	jelenthettem	jelenthettél	jelenthetett	jelenthettünk	jelenthettetek	jelenthettek
		Def.	jelenthettem	jelenthetted	jelenthette	jelenthettük	jelenthettétek	jelenthették
		2nd-p. o.	jelenthettelek	―
	Archaic Preterit	Indef.	jelentheték	jelenthetél	jelenthete	jelentheténk	jelenthetétek	jelenthetének
		Def.	jelenthetém	jelenthetéd	jelentheté	jelentheténk	jelenthetétek	jelentheték
		2nd-p. o.	jelenthetélek	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. jelenthet vala, jelenthetett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	jelenthetendek or jelentandhatok	jelenthetendesz or jelentandhatsz	jelenthetend or jelentandhat	jelenthetendünk or jelentandhatunk	jelenthetendetek or jelentandhattok	jelenthetendenek or jelentandhatnak
		Def.	jelenthetendem or jelentandhatom	jelenthetended or jelentandhatod	jelenthetendi or jelentandhatja	jelenthetendjük or jelentandhatjuk	jelenthetenditek or jelentandhatjátok	jelenthetendik or jelentandhatják
		2nd-p. o.	jelenthetendelek or jelentandhatlak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	jelenthetnék	jelenthetnél	jelenthetne	jelenthetnénk	jelenthetnétek	jelenthetnének
		Def.	jelenthetném	jelenthetnéd	jelenthetné	jelenthetnénk (or jelenthetnők)	jelenthetnétek	jelenthetnék
		2nd-p. o.	jelenthetnélek	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. jelenthetett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	jelenthessek	jelenthess or jelenthessél	jelenthessen	jelenthessünk	jelenthessetek	jelenthessenek
		Def.	jelenthessem	jelenthesd or jelenthessed	jelenthesse	jelenthessük	jelenthessétek	jelenthessék
		2nd-p. o.	jelenthesselek	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. jelenthetett légyen
Inf.	(jelenthetni)		(jelenthetnem)	(jelenthetned)	(jelenthetnie)	(jelenthetnünk)	(jelenthetnetek)	(jelenthetniük)
Positive adjective			jelenthető	Neg. adj.	jelenthetetlen	Adv. part.	(jelenthetve / jelenthetvén)

Derived terms

• jelentet → megjelentet
• jelentékeny
• jelentés
• jelentget
• jelenthető
• jelentkezik
• jelentős

 

(With verbal prefixes):

• átjelent
• bejelent
• feljelent
• kijelent
• lejelent
• megjelent
• visszajelent

Etymology 2

jelenik +‎ -t (past-tense suffix)

Verb

jelent

1. third-person singular indicative past indefinite of jelenik

Usage notes

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• jelent (…) meg, meg … jelent ― megjelent ― megjelenik

Etymology 3

jelen (“present”) +‎ -t (accusative suffix)

Noun

jelent

1. accusative singular of jelen

   Aki a múltban él, nem látja a jelent. ― One who lives in the past, does not see the present.

Further reading

• (to mean, to report): jelent in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN