jelent

HungarianEdit

jelenik (“to appear”) +‎ -t (“causative suffix”)^[1]

jelent

(transitive) to mean, denote, indicate
Ez mit jelent? ― What does this mean?
(transitive) to report (to someone -nak/-nek), notify
Jelentem az esetet az igazgatónak. ― I will report the issue to the director.

conjugation of jelent

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			jelenteni
Past participle			jelentett
Present participle			jelentő
Future participle			jelentendő
Adverbial participle			jelentve
Potential			jelenthet
Indicative mood	Present	Indefinite	jelentek	jelentesz	jelent	jelentünk	jelentetek	jelentenek
	Present	Definite	jelentem én téged/titeket jelentelek	jelented	jelenti	jelentjük	jelentitek	jelentik
	Past	Indefinite	jelentettem	jelentettél	jelentett	jelentettünk	jelentettetek	jelentettek
	Past	Definite	jelentettem én téged/titeket jelentettelek	jelentetted	jelentette	jelentettük	jelentettétek	jelentették
Conditional mood	Present	Indefinite	jelentenék	jelentenél	jelentene	jelentenénk	jelentenétek	jelentenének
Conditional mood	Present	Definite	jelenteném én téged/titeket jelentenélek	jelentenéd	jelentené	jelentenénk	jelentenétek	jelentenék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	jelentsek	jelents or jelentsél	jelentsen	jelentsünk	jelentsetek	jelentsenek
Subjunctive mood	Present	Definite	jelentsem én téged/titeket jelentselek	jelentsd or jelentsed	jelentse	jelentsük	jelentsétek	jelentsék
Conjugated infinitive			jelentenem	jelentened	jelentenie	jelentenünk	jelentenetek	jelenteniük

With verbal prefixes

jelen (“present”) +‎ -t (“accusative suffix”)

jelent

accusative singular of jelen
Aki a múltban él, nem látja a jelent. ― One who lives in the past, does not see the present.

^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN