AsiEdit

EtymologyEdit

From Proto-Malayo-Polynesian *duha, from Proto-Austronesian *duSa.

NumeralEdit

ruhá

  1. two

HungarianEdit

 
(2) száradó ruhák
 
(4) nyári ruha
 
(5) konyharuha

EtymologyEdit

From a Slavic language. Compare Serbo-Croatian ruho.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈruɦɒ]
  • (file)
  • Hyphenation: ru‧ha
  • Rhymes: -hɒ

NounEdit

ruha (plural ruhák)

  1. clothes (articles made of fabrics, wool or leather, used to cover the human body)
    • 2007, Nurit Stosiek et al.; Edit Berényi Vissi (translator), chapter 1, in Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak[1]:
      A drága márkás holmikat árusító üzletben nagyon olcsón lehet ruhát venni.
      You can buy clothes at a very cheap price in the shop that sells expensive branded things.
  2. garment, piece of clothing (a single item of clothing, such as a shirt or a sock)
    • 1892, Mór Jókai, chapter XXVII, in Rákóczy fia:
      A nőalak kimosott fehér ruhákat tereget ki a szentjánoskenyér-bokrokra, száradni.
      The woman figure is hanging washed white garments to dry on the carob bushes.
  3. outfit (a set of clothing worn at the same time)
    • 1939, János Tornyai, chapter II, in Gyere, kicsim!... Gyere!:
      Most felöltözünk a szép ruhába... és elmegyünk autózni, kislányom.
      Now we're going to dress you up in a pretty outfit... and go for a ride, my little girl.
  4. dress (an item of clothing worn by a woman which combines a top and a skirt)
    • 1911, Gyula Szini, “Szív és ész”, in Egy sápadt asszony[2]:
      Zerlina állt ott, menyasszonyi ruhában, fátyollal, mirtuszkoszorúval.
      Zerlina was standing there in a wedding dress complete with a veil and a myrtle wreath.
  5. cloth, towel (woven fabric used for drying dishes, cleaning, making a compress, etc.)
    • 1892, Ágnes Zilahy, “Befőttek”, in Valódi magyar szakácskönyv:
      Borítsuk be az üvegeket vizes ruhával s tegyük jó erős tűzhöz főni.
      Cover the jars with a wet cloth and put over high heat to cook.

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative ruha ruhák
accusative ruhát ruhákat
dative ruhának ruháknak
instrumental ruhával ruhákkal
causal-final ruháért ruhákért
translative ruhává ruhákká
terminative ruháig ruhákig
essive-formal ruhaként ruhákként
essive-modal
inessive ruhában ruhákban
superessive ruhán ruhákon
adessive ruhánál ruháknál
illative ruhába ruhákba
sublative ruhára ruhákra
allative ruhához ruhákhoz
elative ruhából ruhákból
delative ruháról ruhákról
ablative ruhától ruháktól
non-attributive
possessive - singular
ruháé ruháké
non-attributive
possessive - plural
ruháéi ruhákéi
Possessive forms of ruha
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ruhám ruháim
2nd person sing. ruhád ruháid
3rd person sing. ruhája ruhái
1st person plural ruhánk ruháink
2nd person plural ruhátok ruháitok
3rd person plural ruhájuk ruháik

Derived termsEdit

Compound words
Expressions

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further readingEdit

  • ruha in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.

Rwanda-RundiEdit

VerbEdit

-ruha (infinitive kuruha, perfective (Rwanda) -rushye or (Rundi) -rushe)

  1. tire, be tired

Derived termsEdit


Serbo-CroatianEdit

NounEdit

ruha (Cyrillic spelling руха)

  1. inflection of ruho:
    1. genitive singular
    2. nominative/genitive/accusative/vocative plural

TaivoanEdit

NumeralEdit

ruha

  1. two

TurkishEdit

NounEdit

ruha

  1. dative singular of ruh