Open main menu

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

From Old French targe (buckler), from Frankish *targa (buckler).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈtaːrɟ]
  • Hyphenation: tárgy

NounEdit

tárgy (plural tárgyak)

  1. object, thing
    Synonyms: holmi, dolog, eszköz
  2. topic, subject, matter, theme
    Synonym: téma
  3. (education) subject
    Synonym: tantárgy
  4. (grammar) object

DeclensionEdit

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative tárgy tárgyak
accusative tárgyat tárgyakat
dative tárgynak tárgyaknak
instrumental tárggyal tárgyakkal
causal-final tárgyért tárgyakért
translative tárggyá tárgyakká
terminative tárgyig tárgyakig
essive-formal tárgyként tárgyakként
essive-modal
inessive tárgyban tárgyakban
superessive tárgyon tárgyakon
adessive tárgynál tárgyaknál
illative tárgyba tárgyakba
sublative tárgyra tárgyakra
allative tárgyhoz tárgyakhoz
elative tárgyból tárgyakból
delative tárgyról tárgyakról
ablative tárgytól tárgyaktól
Possessive forms of tárgy
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tárgyam tárgyaim
2nd person sing. tárgyad tárgyaid
3rd person sing. tárgya tárgyai
1st person plural tárgyunk tárgyaink
2nd person plural tárgyatok tárgyaitok
3rd person plural tárgyuk tárgyaik

Derived termsEdit

(Compound words):

See alsoEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6