Hungarian edit

Etymology edit

Borrowed from Ukrainian зимонька́ (zymonʹká), diminutive of зима́ (zymá, winter).[1]

Pronunciation edit

  • IPA(key): [ˈzimɒŋkoː]
  • Hyphenation: zi‧man‧kó
  • Rhymes: -koː

Noun edit

zimankó (plural zimankók)

  1. (folksy or literary) cold, bitter winter weather with drifting snow or sleet

Declension edit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative zimankó zimankók
accusative zimankót zimankókat
dative zimankónak zimankóknak
instrumental zimankóval zimankókkal
causal-final zimankóért zimankókért
translative zimankóvá zimankókká
terminative zimankóig zimankókig
essive-formal zimankóként zimankókként
essive-modal
inessive zimankóban zimankókban
superessive zimankón zimankókon
adessive zimankónál zimankóknál
illative zimankóba zimankókba
sublative zimankóra zimankókra
allative zimankóhoz zimankókhoz
elative zimankóból zimankókból
delative zimankóról zimankókról
ablative zimankótól zimankóktól
non-attributive
possessive - singular
zimankóé zimankóké
non-attributive
possessive - plural
zimankóéi zimankókéi
Possessive forms of zimankó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. zimankóm zimankóim
2nd person sing. zimankód zimankóid
3rd person sing. zimankója zimankói
1st person plural zimankónk zimankóink
2nd person plural zimankótok zimankóitok
3rd person plural zimankójuk zimankóik

Derived terms edit

References edit

  1. ^ zimankó in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading edit

  • zimankó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN