zimankó

HungarianEdit

EtymologyEdit

Borrowed from Ukrainian зимонька́ (zymonʹká), diminutive of зима́ (zymá, winter).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈzimɒŋkoː]
  • Hyphenation: zi‧man‧kó
  • Rhymes: -koː

NounEdit

zimankó (plural zimankók)

  1. (folksy or literary) cold, bitter winter weather with drifting snow or sleet

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative zimankó zimankók
accusative zimankót zimankókat
dative zimankónak zimankóknak
instrumental zimankóval zimankókkal
causal-final zimankóért zimankókért
translative zimankóvá zimankókká
terminative zimankóig zimankókig
essive-formal zimankóként zimankókként
essive-modal
inessive zimankóban zimankókban
superessive zimankón zimankókon
adessive zimankónál zimankóknál
illative zimankóba zimankókba
sublative zimankóra zimankókra
allative zimankóhoz zimankókhoz
elative zimankóból zimankókból
delative zimankóról zimankókról
ablative zimankótól zimankóktól
non-attributive
possessive - singular
zimankóé zimankóké
non-attributive
possessive - plural
zimankóéi zimankókéi
Possessive forms of zimankó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. zimankóm zimankóim
2nd person sing. zimankód zimankóid
3rd person sing. zimankója zimankói
1st person plural zimankónk zimankóink
2nd person plural zimankótok zimankóitok
3rd person plural zimankójuk zimankóik

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further readingEdit

  • zimankó in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.