Open main menu

Wiktionary β

See also: ep, EP, èp, ép., ер, and

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

Of unknown origin.

PronunciationEdit

AdjectiveEdit

ép (comparative épebb, superlative legépebb)

  1. intact, unharmed

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ép épek
accusative épet épeket
dative épnek épeknek
instrumental éppel épekkel
causal-final épért épekért
translative éppé épekké
terminative épig épekig
essive-formal épként épekként
essive-modal
inessive épben épekben
superessive épen épeken
adessive épnél épeknél
illative épbe épekbe
sublative épre épekre
allative éphez épekhez
elative épből épekből
delative épről épekről
ablative éptől épektől

Derived termsEdit

(Expressions):

See alsoEdit


VietnameseEdit

PronunciationEdit

Etymology 1Edit

Non-Sino-Vietnamese reading of Chinese (SV: áp). Also compare ẹp.

VerbEdit

ép

  1. to force someone
  2. to press something

Etymology 2Edit

Borrowed from French effe.

NounEdit

ép

  1. The name of the Latin-script letter F/f.