gondolkozik

Contents

Hungarian

Etymology

gondol +‎ -kozik

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɡondolkozik]
• Hyphenation: gon‧dol‧ko‧zik

Verb

gondolkozik

1. (intransitive) to think, ponder

Conjugation

conjugation of gondolkozik

Infinitive			gondolkozni
Past participle			gondolkozott
Present participle			gondolkozó
Future participle			-
Adverbial participle			gondolkozva
Potential			gondolkozhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	gondolkozom or gondolkozok	gondolkozol	gondolkozik	gondolkozunk	gondolkoztok	gondolkoznak
		Definite	intransitive verb, definite forms are not used
	Past	Indefinite	gondolkoztam	gondolkoztál	gondolkozott	gondolkoztunk	gondolkoztatok	gondolkoztak
		Definite	-
Conditional mood	Present	Indefinite	gondolkoznék	gondolkoznál	gondolkozna	gondolkoznánk	gondolkoznátok	gondolkoznának
		Definite	-
Subjunctive mood	Present	Indefinite	gondolkozzak	gondolkozz or gondolkozzál	gondolkozzon	gondolkozzunk	gondolkozzatok	gondolkozzanak
		Definite	-
Conjugated infinitive			gondolkoznom	gondolkoznod	gondolkoznia	gondolkoznunk	gondolkoznotok	gondolkozniuk

Synonyms

• gondolkodik

Derived terms

(With verbal prefixes):

• elgondolkozik