gondolkozik

Hungarian

Etymology

gondol +‎ -kozik

Pronunciation

• IPA^(key): [ ˈɡondolkozik]
• Hyphenation: gon‧dol‧ko‧zik
• Rhymes: -ozik

Verb

gondolkozik

1. (intransitive) Alternative form of gondolkodik (“to think, ponder”).

Conjugation

conjugation of gondolkozik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica- tive mood	Pre- sent	Indef.	gondolkozom or gondolkozok	gondolkozol	gondolkozik	gondolkozunk	gondolkoztok	gondolkoznak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	gondolkoztam	gondolkoztál	gondolkozott	gondolkoztunk	gondolkoztatok	gondolkoztak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi- tional mood	Pre- sent	Indef.	gondolkoznék	gondolkoznál	gondolkozna	gondolkoznánk	gondolkoznátok	gondolkoznának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub- junc- tive mood	Pre- sent	Indef.	gondolkozzak  or gondolkozzam	gondolkozz or gondolkozzál	gondolkozzon or gondolkozzék	gondolkozzunk	gondolkozzatok	gondolkozzanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	gondolkozni		gondolkoznom	gondolkoznod	gondolkoznia	gondolkoznunk	gondolkoznotok	gondolkozniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			gondolkozás	gondolkozó	gondolkozott	―	gondolkozva	gondolkozhat

Derived terms

(With verbal prefixes):

• elgondolkozik

Further reading

• gondolkozik in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.