See also: kövét

HungarianEdit

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈkøvɛt]
  • (file)
  • Hyphenation: kö‧vet
  • Rhymes: -ɛt

Etymology 1Edit

From Proto-Finno-Ugric *küjɜ- (follow)

VerbEdit

követ

  1. (transitive) to follow (to go or come after in physical space)

ConjugationEdit

Derived termsEdit

(With verbal prefixes):

Etymology 2Edit

Cognate with the verb követ.

NounEdit

követ (plural követek)

  1. envoy, legate
DeclensionEdit
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative követ követek
accusative követet követeket
dative követnek követeknek
instrumental követtel követekkel
causal-final követért követekért
translative követté követekké
terminative követig követekig
essive-formal követként követekként
essive-modal
inessive követben követekben
superessive követen követeken
adessive követnél követeknél
illative követbe követekbe
sublative követre követekre
allative követhez követekhez
elative követből követekből
delative követről követekről
ablative követtől követektől
non-attributive
possessive - singular
követé követeké
non-attributive
possessive - plural
követéi követekéi
Possessive forms of követ
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. követem követeim
2nd person sing. követed követeid
3rd person sing. követe követei
1st person plural követünk követeink
2nd person plural követetek követeitek
3rd person plural követük követeik
Derived termsEdit

Etymology 3Edit

From the köv- stem of (stone) +‎ -et (accusative suffix).

NounEdit

követ

  1. accusative singular of
Derived termsEdit