mond

See also: Mond, MOND, 'mond, and mónd

Afrikaans

Etymology

From Dutch mond, from Middle Dutch mont, from Old Dutch mund, from Proto-Germanic *munþaz.

Pronunciation

• IPA^(key): [mɔnt]

• Audio

  (file)

Noun

mond (plural monde, diminutive mondie)

1. (anatomy) mouth

Breton

Verb

mond

1. Alternative spelling of mont

Dutch

mond

Alternative forms

• mont (obsolete)

Pronunciation

• IPA^(key): /mɔnt/

• audio

  (file)

• Hyphenation: mond
• Rhymes: -ɔnt

Etymology 1

From Middle Dutch mont, from Old Dutch munt, from Proto-West Germanic *munþ, from Proto-Germanic *munþaz.

Noun

mond m (plural monden, diminutive mondje n)

1. mouth

Derived terms

• huidmond
• kindermond
• mond-en-klauwzeer
• mondbeschermer
• monddood
• mondelijk
• mondeling
• mondharmonica
• mondholte
• mondhygiëne
• mondig
• mondopening
• mondspoeling
• mondvol
• mondvoorraad
• mondwater
• mondzorg
• riviermond
• volksmond
• volmondig
• vuurmond

 

Descendants

• Afrikaans: mond
• Javindo: mon
• Negerhollands: mond, mon, mun, mont
  • → Virgin Islands Creole: mon, mout (dated)
• Petjo: mon
• Skepi Creole Dutch: mont

Etymology 2

From Old Dutch *munda, from Proto-Germanic *mundō.

Noun

mond f (plural monden, diminutive mondje n)

1. (obsolete) hand

Related terms

• monddood

Friulian

Etymology

From Latin mundus.

Noun

mond m (plural monds)

1. world

Hungarian

Etymology

From Proto-Uralic *mënɜ- + -d (frequentative suffix).

• Note: The protoform is listed as *mᴕnɜ- (*monɜ-) (“to say”) on Uralonet.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmond]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: mond
• Homophone: mondd
• Rhymes: -ond

Verb

mond

1. (transitive) to say, tell (someone: -nak/-nek)

   Perfectives: elmond, megmond

2. (transitive, with meteorological phenomena) to forecast

Conjugation

conjugation of mond

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	mondok	mondasz	mond	mondunk	mondotok or mondtok	mondanak
		Def.	mondom	mondod	mondja	mondjuk	mondjátok	mondják
		2nd-p. o.	mondalak	―
	Past	Indef.	mondtam	mondtál	mondott	mondtunk	mondtatok	mondtak
		Def.	mondtam	mondtad	mondta	mondtuk	mondtátok	mondták
		2nd-p. o.	mondtalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	mondanék	mondanál	mondana	mondanánk	mondanátok	mondanának
		Def.	mondanám	mondanád	mondaná	mondanánk (or mondanók)	mondanátok	mondanák
		2nd-p. o.	mondanálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	mondjak	mondj or mondjál	mondjon	mondjunk	mondjatok	mondjanak
		Def.	mondjam	mondd or mondjad	mondja	mondjuk	mondjátok	mondják
		2nd-p. o.	mondjalak	―
Infinitive	mondani		mondanom	mondanod	mondania	mondanunk	mondanotok	mondaniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			mondás	mondó	mondott	mondandó	mondva	mondhat

In archaic or literary style, the long forms (with a linking vowel) are (were) common in the past tense, as well as in the present-tense conditional (even if it is short otherwise):

conjugation of mond

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	mondok	mondasz	mond	mondunk	mondotok	mondanak
		Def.	mondom	mondod	mondja	mondjuk	mondjátok	mondják
		2nd-p. o.	mondalak	―
	Past	Indef.	mondottam	mondottál	mondott	mondottunk	mondottatok	mondottak
		Def.	mondottam	mondottad	mondotta	mondottuk	mondottátok	mondották
		2nd-p. o.	mondottalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	mondanék	mondanál	mondana	mondanánk	mondanátok	mondanának
		Def.	mondanám	mondanád	mondaná	mondanánk (or mondanók)	mondanátok	mondanák
		2nd-p. o.	mondanálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	mondjak	mondj or mondjál	mondjon	mondjunk	mondjatok	mondjanak
		Def.	mondjam	mondd or mondjad	mondja	mondjuk	mondjátok	mondják
		2nd-p. o.	mondjalak	―
Infinitive	mondani		mondanom	mondanod	mondania	mondanunk	mondanotok	mondaniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			mondás	mondó	mondott	mondandó	mondva	mondhat

Derived terms

• amondó
• aszongya, (meg)aszonta
  (from eye-dialect forms)
• mondás
• mondat
• mondó → mondóka
• mondogat
• úgymond

 

(With verbal prefixes):

• alámond
• bemond
• belemond
• elmond
• ellentmond
• felmond
• fölmond
• félremond
• hátramond
• hozzámond
• kimond
• közbemond
• lemond
• megmond
• odamond
• rámond
• továbbmond
• utánamond
• végigmond
• visszamond

Expressions

• bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű
• búcsút mond
• csődöt mond
• csütörtököt mond
• hálát mond
• igazat mond
• köszönetet mond
• nagyokat mond (or nagyot mond)

 

Further reading

• mond in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Limburgish

Noun

mond m (plural mond or monde)

1. (various Southeast Limburgish variants) Veldeke spelling spelling of Mǫnt

Lombard

Etymology

Akin to Italian mondo, from Latin mundus.

Noun

mond

1. world

Occitan

Alternative forms

• mound (Mistralian)

Etymology

From Old Occitan [Term?], from Latin mundus.

Pronunciation

• Audio

  (file)

Noun

mond m (plural monds)

1. world (Earth; the third planet from the sun with respect to distance)

Related terms

• mondial

See also

• tèrra

Romansch

Alternative forms

• mund (Rumantsch Grischun, Sursilvan, Sutsilvan)
• muond (Puter, Vallader)

Etymology

From Latin mundus.

Noun

mond m (plural monds)

1. (Surmiran) world

Yola

Etymology

The unetymological -d was probably by analogy with Redmond (“from Irish Réamoinn”).

Noun

mond

1. Alternative form of moone
   • 1867, GLOSSARY OF THE DIALECT OF FORTH AND BARGY:

     Halluf mond.

     Half moon.

References

• Jacob Poole (1867), William Barnes, editor, A Glossary, With some Pieces of Verse, of the old Dialect of the English Colony in the Baronies of Forth and Bargy, County of Wexford, Ireland, London: J. Russell Smith, page 44