szakít

HungarianEdit

szak (“part of a time period”) +‎ -ít (causative verb-forming suffix)^[1]

szakít

(transitive) to tear, rend, rip, split
Middle-voice counterpart: szakad

Synonyms: tép, hasít
(transitive) to pluck (e.g. a flower)
Synonyms: leszakít, tép, letép
(transitive, with időt as its object) to find or spare (time for something)
Synonyms: talál, szán
(intransitive, weightlifting) to snatch (to lift the barbell from the ground to overhead in one continuous motion)
Coordinate term: lök (“to clean and jerk”)
(transitive, slang) to pull in (to pull down, earn, make money)
Synonyms: keres, bezsebel
(intransitive) to break, break off (to stop following something, with -val/-vel)
Synonyms: felhagy, megszakít, véget vet
(intransitive, ergative) to break up (from a relationship, with someone -val/-vel)
Synonyms: szétmegy, különmegy

conjugation of szakít

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	szakítok	szakítasz	szakít	szakítunk	szakítotok	szakítanak
		Def.	szakítom	szakítod	szakítja	szakítjuk	szakítjátok	szakítják
		2nd-p. o.	szakítalak	―
	Past	Indef.	szakítottam	szakítottál	szakított	szakítottunk	szakítottatok	szakítottak
		Def.	szakítottam	szakítottad	szakította	szakítottuk	szakítottátok	szakították
		2nd-p. o.	szakítottalak	―
Conditional mood	Present	Indef.	szakítanék	szakítanál	szakítana	szakítanánk	szakítanátok	szakítanának
		Def.	szakítanám	szakítanád	szakítaná	szakítanánk (or szakítanók)	szakítanátok	szakítanák
		2nd-p. o.	szakítanálak	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	szakítsak	szakíts or szakítsál	szakítson	szakítsunk	szakítsatok	szakítsanak
		Def.	szakítsam	szakítsd or szakítsad	szakítsa	szakítsuk	szakítsátok	szakítsák
		2nd-p. o.	szakítsalak	―
Infinitive	szakítani		szakítanom	szakítanod	szakítania	szakítanunk	szakítanotok	szakítaniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			szakítás	szakító	szakított	szakítandó	szakítva	szakíthat

(With verbal prefixes):

^ szakít in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)