Hungarian edit

Etymology edit

From the obsolete noun egyen (flat ground) +‎ -es, from egy (one) + -en (case suffix).[1]

Pronunciation edit

  • IPA(key): [ˈɛɟɛnɛʃ]
  • Hyphenation: egye‧nes
  • Rhymes: -ɛʃ

Adjective edit

egyenes (comparative egyenesebb, superlative legegyenesebb)

  1. straight
    Antonym: görbe
    egyenes vonalstraight line
  2. (figuratively, of character, thinking, process) straightforward, honest, open
    Synonyms: őszinte, becsületes
  3. (mathematics) direct
    egyenes aránydirect proportion
  4. (boxing) straight
    egyenes ütésstraight punch

Declension edit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyenes egyenesek
accusative egyeneset egyeneseket
dative egyenesnek egyeneseknek
instrumental egyenessel egyenesekkel
causal-final egyenesért egyenesekért
translative egyenessé egyenesekké
terminative egyenesig egyenesekig
essive-formal egyenesként egyenesekként
essive-modal
inessive egyenesben egyenesekben
superessive egyenesen egyeneseken
adessive egyenesnél egyeneseknél
illative egyenesbe egyenesekbe
sublative egyenesre egyenesekre
allative egyeneshez egyenesekhez
elative egyenesből egyenesekből
delative egyenesről egyenesekről
ablative egyenestől egyenesektől
non-attributive
possessive - singular
egyenesé egyeneseké
non-attributive
possessive - plural
egyeneséi egyenesekéi

Derived terms edit

Compound words

Noun edit

egyenes (plural egyenesek)

  1. (geometry) line (infinite one-dimensional figure)
  2. (sports) straight path (of a running track)
  3. (somewhat colloquial) A simpler situation after a complex one.
    Végre egyenesbe hoztuk az életünket.We finally straightened out our life.

Declension edit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyenes egyenesek
accusative egyenest egyeneseket
dative egyenesnek egyeneseknek
instrumental egyenessel egyenesekkel
causal-final egyenesért egyenesekért
translative egyenessé egyenesekké
terminative egyenesig egyenesekig
essive-formal egyenesként egyenesekként
essive-modal
inessive egyenesben egyenesekben
superessive egyenesen egyeneseken
adessive egyenesnél egyeneseknél
illative egyenesbe egyenesekbe
sublative egyenesre egyenesekre
allative egyeneshez egyenesekhez
elative egyenesből egyenesekből
delative egyenesről egyenesekről
ablative egyenestől egyenesektől
non-attributive
possessive - singular
egyenesé egyeneseké
non-attributive
possessive - plural
egyeneséi egyenesekéi
Possessive forms of egyenes
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egyenesem egyeneseim
2nd person sing. egyenesed egyeneseid
3rd person sing. egyenese egyenesei
1st person plural egyenesünk egyeneseink
2nd person plural egyenesetek egyeneseitek
3rd person plural egyenesük egyeneseik

Derived terms edit

Compound words
Expressions

References edit

  1. ^ egyenes in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading edit

  • egyenes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • egyenes in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)