HungarianEdit

EtymologyEdit

From fi, the short variant of fiú (boy) +‎ -c (diminutive suffix) + -kó (diminutive suffix).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈfit͡skoː]
  • Hyphenation: fic‧kó
  • Rhymes: -koː

NounEdit

fickó (plural fickók)

  1. (colloquial) fellow, fella, chap, lad, guy (a male person, a male)

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative fickó fickók
accusative fickót fickókat
dative fickónak fickóknak
instrumental fickóval fickókkal
causal-final fickóért fickókért
translative fickóvá fickókká
terminative fickóig fickókig
essive-formal fickóként fickókként
essive-modal
inessive fickóban fickókban
superessive fickón fickókon
adessive fickónál fickóknál
illative fickóba fickókba
sublative fickóra fickókra
allative fickóhoz fickókhoz
elative fickóból fickókból
delative fickóról fickókról
ablative fickótól fickóktól
non-attributive
possessive - singular
fickóé fickóké
non-attributive
possessive - plural
fickóéi fickókéi
Possessive forms of fickó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fickóm fickóim
2nd person sing. fickód fickóid
3rd person sing. fickója fickói
1st person plural fickónk fickóink
2nd person plural fickótok fickóitok
3rd person plural fickójuk fickóik

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN