See also: fogo and fógo

Catalan

edit

Etymology

edit

From foc (fire) +‎ (augmentative suffix).

Pronunciation

edit

Noun

edit

fogó m (plural fogons)

  1. burner (element on a kitchen stove that generates heat)
  2. (rail transport) firebox

Hypernyms

edit

Derived terms

edit

Further reading

edit

Hungarian

edit

Etymology

edit

fog (to hold, catch, grab) +‎ (present-participle suffix)

Pronunciation

edit

Participle

edit

fogó

  1. present participle of fog

Noun

edit

fogó (plural fogók)

  1. (a single part or a pair of) pincers, pliers
  2. (a single part or a pair of) tongs
  3. tagger, it (in a tag game)

Declension

edit
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative fogó fogók
accusative fogót fogókat
dative fogónak fogóknak
instrumental fogóval fogókkal
causal-final fogóért fogókért
translative fogóvá fogókká
terminative fogóig fogókig
essive-formal fogóként fogókként
essive-modal
inessive fogóban fogókban
superessive fogón fogókon
adessive fogónál fogóknál
illative fogóba fogókba
sublative fogóra fogókra
allative fogóhoz fogókhoz
elative fogóból fogókból
delative fogóról fogókról
ablative fogótól fogóktól
non-attributive
possessive - singular
fogóé fogóké
non-attributive
possessive - plural
fogóéi fogókéi
Possessive forms of fogó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fogóm fogóim
2nd person sing. fogód fogóid
3rd person sing. fogója fogói
1st person plural fogónk fogóink
2nd person plural fogótok fogóitok
3rd person plural fogójuk fogóik

Derived terms

edit
Compound words
edit
Compound words

Further reading

edit
  • fogó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN