See also: ven, VEN, Ven., veň, věn, -vén, and ven.

GalicianEdit

PronunciationEdit

VerbEdit

vén

  1. third-person singular present indicative of vir

HungarianEdit

EtymologyEdit

Of uncertain origin. Perhaps from Proto-Finno-Ugric *wȣ̈nɜ (old).[1][2]

PronunciationEdit

AdjectiveEdit

vén (comparative vénebb, superlative legvénebb)

  1. (somewhat literary) old
    Synonyms: öreg, idős, agg

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vén vének
accusative vént véneket
dative vénnek véneknek
instrumental vénnel vénekkel
causal-final vénért vénekért
translative vénné vénekké
terminative vénig vénekig
essive-formal vénként vénekként
essive-modal
inessive vénben vénekben
superessive vénen véneken
adessive vénnél véneknél
illative vénbe vénekbe
sublative vénre vénekre
allative vénhez vénekhez
elative vénből vénekből
delative vénről vénekről
ablative véntől vénektől
non-attributive
possessive - singular
véné véneké
non-attributive
possessive - plural
vénéi vénekéi

Derived termsEdit

Compound words
Expressions

ReferencesEdit

  1. ^ Entry #1180 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungary. Internet Archive
  2. ^ vén in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further readingEdit

  • vén in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

VietnameseEdit

PronunciationEdit

VerbEdit

vén (𢯝)

  1. to roll up; to lift up; to tuck up
  2. (Southern Vietnam, in compounds) to gather in a tidy heap; to put in order; to arrange

Derived termsEdit

Derived terms