See also: kolt, kòlt, koelt, and Kołt

HungarianEdit

EtymologyEdit

From the köl variant of the verb kel +‎ -t (causative suffix). [1]

PronunciationEdit

VerbEdit

költ

  1. (transitive) to awaken, to wake up, to rouse
  2. (of birds) to breed, to hatch
  3. (of money) to spend
  4. (of poetry) to compose
  5. (of rumor, fable) to invent

ConjugationEdit

Derived termsEdit

(With verbal prefixes):

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN   (See also its second, revised, expanded edition published in 2021: →ISBN)

Further readingEdit

  • (folksy synonym of kelt (to wake up; awaken, arouse)): költ , compare (1): kelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (to lay eggs, breed, hatch): költ in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (to spend [money]): költ in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (to compose, invent, fabricate): költ in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN