See also: vivo, vívó, and vivó

Hungarian

edit

Etymology

edit

From the vi(v)- stem of visz (to take, carry) +‎ (present-participle suffix).

Pronunciation

edit

Participle

edit

vivő

  1. present participle of visz

Derived terms

edit
Compound words with this term at the beginning
edit

Noun

edit

vivő (plural vivők)

  1. carrier, bearer (a person who carries something)

Declension

edit
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative vivő vivők
accusative vivőt vivőket
dative vivőnek vivőknek
instrumental vivővel vivőkkel
causal-final vivőért vivőkért
translative vivővé vivőkké
terminative vivőig vivőkig
essive-formal vivőként vivőkként
essive-modal
inessive vivőben vivőkben
superessive vivőn vivőkön
adessive vivőnél vivőknél
illative vivőbe vivőkbe
sublative vivőre vivőkre
allative vivőhöz vivőkhöz
elative vivőből vivőkből
delative vivőről vivőkről
ablative vivőtől vivőktől
non-attributive
possessive - singular
vivőé vivőké
non-attributive
possessive - plural
vivőéi vivőkéi
Possessive forms of vivő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vivőm vivőim
2nd person sing. vivőd vivőid
3rd person sing. vivője vivői
1st person plural vivőnk vivőink
2nd person plural vivőtök vivőitek
3rd person plural vivőjük vivőik

Derived terms

edit
Compound words with this term at the end

See also

edit
The seven sz-v stem verbs
  • eszik (“to eat”)
  • iszik (“to drink”)
  • hisz (“to believe, think”)
  • visz (“to take, carry”)
  • lesz (“to become; will be”)

  • tesz (“to do; to put”)
  • vesz (“to take, get, grab, buy”)
Indicative
1st-p. sg.
eszemiszom,
hiszekviszek, leszekteszekveszek
Infinitive enni, inni, hinni, vinni, lenni, tenni, venni Pres. part. evő, ivó, hí, vivő, lé/levő, tevő, vevő
Past
1st p. sg.
ettem, ittam, hittem, vittem,
lettem, tettem, vettem
Verbal
nouns
evésivás(hivés,) vivés,
levéstevésvevés
Imperative
1st-p. sg.
egyekigyakhiggyekvigyek, legyektegyekvegyek Past 3rd sg. evett, ivott, hitt, vitt, lett, tett, vett Other
nouns
ételitalhitelvitel (lét,) tételvétel
(obs./archaic  őn, —, hűn, vín, lőn, tőn, vőn) lénytényvény

Further reading

edit
  • vivő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN