See also: veny and -vény

Hungarian

edit

Etymology

edit

From the ve- stem of vesz +‎ -ny (noun-forming suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

edit

Noun

edit

vény (plural vények)

  1. (formal) prescription (written by a doctor)
    Synonyms: recept, rendelvény

Declension

edit
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vény vények
accusative vényt vényeket
dative vénynek vényeknek
instrumental vénnyel vényekkel
causal-final vényért vényekért
translative vénnyé vényekké
terminative vényig vényekig
essive-formal vényként vényekként
essive-modal
inessive vényben vényekben
superessive vényen vényeken
adessive vénynél vényeknél
illative vénybe vényekbe
sublative vényre vényekre
allative vényhez vényekhez
elative vényből vényekből
delative vényről vényekről
ablative vénytől vényektől
non-attributive
possessive - singular
vényé vényeké
non-attributive
possessive - plural
vényéi vényekéi
Possessive forms of vény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vényem vényeim
2nd person sing. vényed vényeid
3rd person sing. vénye vényei
1st person plural vényünk vényeink
2nd person plural vényetek vényeitek
3rd person plural vényük vényeik

Derived terms

edit
Compound words

See also

edit
The seven sz-v stem verbs
  • eszik (“to eat”)
  • iszik (“to drink”)
  • hisz (“to believe, think”)
  • visz (“to take, carry”)
  • lesz (“to become; will be”)

  • tesz (“to do; to put”)
  • vesz (“to take, get, grab, buy”)
Indicative
1st-p. sg.
eszemiszom,
hiszekviszek, leszekteszekveszek
Infinitive enni, inni, hinni, vinni, lenni, tenni, venni Pres. part. evő, ivó, hí, vivő, lé/levő, tevő, vevő
Past
1st p. sg.
ettem, ittam, hittem, vittem,
lettem, tettem, vettem
Verbal
nouns
evésivás(hivés,) vivés,
levéstevésvevés
Imperative
1st-p. sg.
egyekigyakhiggyekvigyek, legyektegyekvegyek Past 3rd sg. evett, ivott, hitt, vitt, lett, tett, vett Other
nouns
ételitalhitelvitel (lét,) tételvétel
(obs./archaic  őn, —, hűn, vín, lőn, tőn, vőn) lénytényvény

References

edit
  1. ^ vény in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading

edit
  • vény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN