See also: Leny




From the le- stem of the verb lesz ‎(will be) + +‎ -ny. Created by Mihály Helmeczy during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]


  • IPA(key): [ˈleːɲ]
  • Hyphenation: lény


lény ‎(plural lények)

  1. being (living being)


Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lény lények
accusative lényt lényeket
dative lénynek lényeknek
instrumental lénnyel lényekkel
causal-final lényért lényekért
translative lénnyé lényekké
terminative lényig lényekig
essive-formal lényként lényekként
inessive lényben lényekben
superessive lényen lényeken
adessive lénynél lényeknél
illative lénybe lényekbe
sublative lényre lényekre
allative lényhez lényekhez
elative lényből lényekből
delative lényről lényekről
ablative lénytől lényektől
Possessive forms of lény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. lényem lényeim
2nd person sing. lényed lényeid
3rd person sing. lénye lényei
1st person plural lényünk lényeink
2nd person plural lényetek lényeitek
3rd person plural lényük lényeik

Derived termsEdit

(Compound words):


  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
Read in another language