Open main menu

HungarianEdit

EtymologyEdit

Of uncertain origin. Perhaps from mag +‎ -as.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈmɒɡɒʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: ma‧gas

AdjectiveEdit

magas (comparative magasabb, superlative legmagasabb)

  1. high, tall

DeclensionEdit

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative magas magasak
accusative magasat magasakat
dative magasnak magasaknak
instrumental magassal magasakkal
causal-final magasért magasakért
translative magassá magasakká
terminative magasig magasakig
essive-formal magasként magasakként
essive-modal
inessive magasban magasakban
superessive magason magasakon
adessive magasnál magasaknál
illative magasba magasakba
sublative magasra magasakra
allative magashoz magasakhoz
elative magasból magasakból
delative magasról magasakról
ablative magastól magasaktól
non-attributive
possessive - singular
magasé magasaké
non-attributive
possessive - plural
magaséi magasakéi

AntonymsEdit

Derived termsEdit

(Compound words):

(Expressions):

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

LatinEdit

AdjectiveEdit

magās

  1. accusative feminine plural of magus

PortugueseEdit

AdjectiveEdit

magas

  1. Feminine plural of adjective mago.

SpanishEdit

AdjectiveEdit

magas

  1. Feminine plural of adjective mago.