-tak
Hungarian edit
Alternative forms edit
Etymology edit
From -t (past-tense suffix) + -ak (plural suffix).
Pronunciation edit
Suffix edit
-tak
- (past-tense suffix) Forms the third-person plural past tense of verbs (indefinite conjugation).
Usage notes edit
- (past-tense suffix) Variants:
- -tak is added to most back-vowel verbs
- -tek is added to most front-vowel verbs
- -ttak is added to back-vowel verbs ending in a vowel (hí, rí, szí; ó, ró; fú)
- -ttek is added to front-vowel verbs ending in a vowel (lő, nő, sző; nyű)
- -ottak is added to back-vowel verbs ending in two consonants or a long vowel + t, or to monosyllables ending in -t (fut, nyit, except lát)
- -ettek is added to unrounded front-vowel verbs ending in two consonants or a long vowel + t, or to monosyllables ending in -t (vet)
- -öttek is added to rounded front-vowel verbs ending in two consonants or a long vowel + t, or to monosyllables ending in -t (köt, süt, üt)
See also edit
References edit
- ^ A mult időben ezzel szemben puszta ‑k a rag: (ők) várta-k, kérte-k. Régibb nyelvünkben ennek is igen gyakran ‑nak, ‑nek volt a ragja, pl. várta-nak, kérte-nek, de SZINNYEI (Hunf. Alb. 42 ) bebizonyította, hogy a kétféle mult idejű alak közül a -k ragos az eredetibb, s hogy а ‑nak, ‑nek ragos csak analógia eredménye: a vár : várnak-féle irányító sorok hatása alatt várt mellé is keletkezett többes vártanak alak. Ez az analógiás eredelű vártanak, kértenek alak azonban nem tudott véglegesen győzedelmeskedni; a köznyelvből lassanként ismét kiveszett, s ma már csak itt-ott a nyelvjárásokban van meg. In: Antal Horger (Q1055098). A magyar igeragozás története (’The History of Hungarian Conjugation’), Szeged: 1931, page 32.
Northern Ohlone edit
Alternative forms edit
- -tka (after vowels)
Suffix edit
-tak
- forms the locative case, denoting position at or on something.
References edit
María de los Angeles Colós, José Guzman, and John Peabody Harrington (1930s) Chochenyo Field Notes (Survey of California and Other Indian Langauges)[1], Unpublished