Open main menu

AsturianEdit

FrenchEdit

HungarianEdit

EtymologyEdit

From the old Hungarian past participle ment (saved, escaped) of the obsolete verb menik (to flee) + -es.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈmɛntɛʃ]
  • Hyphenation: men‧tes

AdjectiveEdit

mentes (comparative mentesebb, superlative legmentesebb)

  1. free of, exempt from, devoid of (completely without), -less (free from something: -tól/-től)
    Synonyms: nélküli, -talan, -telen, -atlan, -etlen
  2. (informal, short for szénsavmentes) still, noncarbonated, not effervescent, not sparkling, without gas
    Synonym: szénsavmentes
    Antonyms: szénsavas, buborékos

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative mentes mentesek
accusative menteset menteseket
dative mentesnek menteseknek
instrumental mentessel mentesekkel
causal-final mentesért mentesekért
translative mentessé mentesekké
terminative mentesig mentesekig
essive-formal mentesként mentesekként
essive-modal
inessive mentesben mentesekben
superessive mentesen menteseken
adessive mentesnél menteseknél
illative mentesbe mentesekbe
sublative mentesre mentesekre
allative menteshez mentesekhez
elative mentesből mentesekből
delative mentesről mentesekről
ablative mentestől mentesektől
non-attributive
possessive - singular
mentesé menteseké
non-attributive
possessive - plural
menteséi mentesekéi

Derived termsEdit

Compound words

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

LatinEdit

PortugueseEdit

VerbEdit

mentes

  1. Second-person singular (tu) present indicative of mentir

SpanishEdit

NounEdit

mentes f pl

  1. plural of mente