mentes

See also: mentés

Contents

AsturianEdit

FrenchEdit

HungarianEdit

EtymologyEdit

From the old Hungarian past participle ment ‎(saved, escaped) of the obsolete verb menik ‎(to flee) +‎ -es.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈmɛntɛʃ]
  • Hyphenation: men‧tes

AdjectiveEdit

mentes (comparative mentesebb, superlative legmentesebb)

  1. free of, exempt from, devoid of (completely without), -less

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative mentes mentesek
accusative menteset menteseket
dative mentesnek menteseknek
instrumental mentessel mentesekkel
causal-final mentesért mentesekért
translative mentessé mentesekké
terminative mentesig mentesekig
essive-formal mentesként mentesekként
essive-modal
inessive mentesben mentesekben
superessive mentesen menteseken
adessive mentesnél menteseknél
illative mentesbe mentesekbe
sublative mentesre mentesekre
allative menteshez mentesekhez
elative mentesből mentesekből
delative mentesről mentesekről
ablative mentestől mentesektől

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6

LatinEdit

PortugueseEdit

VerbEdit

mentes

  1. Second-person singular (tu) present indicative of mentir

SpanishEdit

NounEdit

mentes f pl

  1. plural of mente
Read in another language