See also: velé, véle, vêlé, vêle, vėlė, and vele-

EnglishEdit

NounEdit

vele (plural veles)

  1. Obsolete form of veil.
    • 1596, Edmund Spenser, The Faerie Queene, V.3:
      Then forth he brought his snowy Florimele, / Whom Trompart had in keeping there beside, / Covered from peoples gazement with a vele []

AnagramsEdit


CzechEdit

PronunciationEdit

VerbEdit

vele

  1. masculine singular present transgressive of velet

DutchEdit

PronunciationEdit

  • (file)
  • Rhymes: -eːlə
  • IPA(key): /ˈveː.lə/

AdjectiveEdit

vele

  1. many

VerbEdit

vele

  1. (archaic) singular present subjunctive of velen

See alsoEdit

AnagramsEdit


HungarianEdit

Pronominal adverbs from case suffixes (cf. postpositions)
case suffix who? what? this that he/she
(it)*
v. pr. c.
nom. ki mi ez az ő* / Ø
az / Ø
acc. -t / -ot /
-at / -et / -öt
kit mit ezt azt őt* / Ø
azt / Ø
c1
c2
dat. -nak / -nek kinek minek ennek annak neki neki- c
ins. -val / -vel kivel mivel ezzel/
evvel
azzal/
avval
vele (vele-) c
c-f. -ért kiért miért ezért azért érte c
tra. -vá / -vé kivé mivé ezzé azzá c
ter. -ig meddig eddig addig c
e-f. -ként (kiként) (miként) ekként akként c
e-m. -ul / -ül c
ine. -ban / -ben kiben miben ebben abban benne c
sup. -n/-on/-en/-ön kin min ezen azon rajta (rajta-) c
ade. -nál / -nél kinél minél ennél annál nála c
ill. -ba / -be kibe mibe ebbe abba bele bele- c
sub. -ra / -re kire mire erre arra rá- c
all. -hoz/-hez/-höz kihez mihez ehhez ahhoz hozzá hozzá- c
el. -ból / -ből kiből miből ebből abból belőle c
abl. -ról / -ről kiről miről erről arról róla c
del. -tól / -től kitől mitől ettől attól tőle c
*: Ő and őt refer to human beings; the forms below them might be
construed likewise. – Forms in parentheses are uncommon. All »

Alternative formsEdit

EtymologyEdit

Lexicalization of the otherwise unattested Proto-Hungarian βel (with) +‎ -e (possessive suffix).[1]

PronunciationEdit

PronounEdit

vele

  1. with him/her
    Menj vele.Go with him/her.

DeclensionEdit

Derived termsEdit

See alsoEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further readingEdit

  • vele in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.

ItalianEdit

PronunciationEdit

IPA(key): /ˈve.le/

NounEdit

vele f

  1. plural of vela

AnagramsEdit


Middle DutchEdit

EtymologyEdit

From Old Dutch filo, from Proto-Germanic *felu.

PronounEdit

vēle

  1. many, much [+genitive = of]

InflectionEdit

This pronoun needs an inflection-table template.

DescendantsEdit

  • Dutch: veel

AdverbEdit

vēle

  1. often
  2. many times
  3. very, strongly

DescendantsEdit

Further readingEdit


Middle EnglishEdit

NounEdit

vele

  1. Alternative form of veel

Norwegian NynorskEdit

EtymologyEdit

From Old Norse véli.

PronunciationEdit

NounEdit

vele n (definite singular velet, indefinite plural vele, definite plural vela)

  1. a tail (especially of a bird)

SynonymsEdit

Further readingEdit


PortugueseEdit

VerbEdit

vele

  1. first-person singular present subjunctive of velar
  2. third-person singular present subjunctive of velar
  3. third-person singular negative imperative of velar
  4. third-person singular imperative of velar

SpanishEdit

VerbEdit

vele

  1. First-person singular (yo) present subjunctive form of velar.
  2. Third-person singular (él, ella, also used with usted?) present subjunctive form of velar.
  3. Formal second-person singular (usted) imperative form of velar.

TsongaEdit

EtymologyEdit

From Proto-Bantu *ìbéèdè.

NounEdit

vele 5 or 6 (plural mavele)

  1. breast