See also: háll, håll, Hall, häll, and Häll

EnglishEdit

EtymologyEdit

From Middle English halle, from Old English heall (hall, dwelling, house; palace, temple; law-court), from Proto-Germanic *hallō (hall), from Proto-Indo-European *ḱel- (to hide, conceal). Cognate with Scots hall, haw (hall), Dutch hal (hall), German Halle (hall), Norwegian hall (hall), Swedish hall (hall), Icelandic höll (palace), Latin cella (room, cell), Sanskrit शाला (śā́lā, house, mansion, hall).

PronunciationEdit

NounEdit

hall (plural halls)

  1. A corridor; a hallway.
    The drinking fountain was out in the hall.
    • 1913, Joseph C. Lincoln, chapter 13, in Mr. Pratt's Patients:
      We tiptoed into the house, up the stairs and along the hall into the room where the Professor had been spending so much of his time.
  2. A meeting room.
    The hotel had three halls for conferences, and two were in use by the convention.
  3. A manor house (originally because a magistrate's court was held in the hall of his mansion).
    The duke lived in a great hall overlooking the sea.
    (Can we find and add a quotation of Cowell to this entry?)
  4. A building providing student accommodation at a university.
    The student government hosted several social events so that students from different halls would intermingle.
  5. The principal room of a secular medieval building.
  6. (obsolete) Cleared passageway through a crowd, as for dancing.
  7. A place for special professional education, or for conferring professional degrees or licences.
    a Divinity Hall; Apothecaries' Hall
  8. (India) A living room.

Derived termsEdit

DescendantsEdit

  • Japanese: ホール (hōru)

TranslationsEdit

The translations below need to be checked and inserted above into the appropriate translation tables, removing any numbers. Numbers do not necessarily match those in definitions. See instructions at Wiktionary:Entry layout § Translations.

AlbanianEdit

EtymologyEdit

From Proto-Indo-European *(s)kel- (compare English shallow, Middle High German hel (tired, weak), Ancient Greek σκέλλω (skéllō, to dry up), σκληρός (sklērós, hard, harsh)).[1]

PronunciationEdit

NounEdit

hall m (indefinite plural halle, definite singular halli, definite plural hallet)

  1. trouble

ReferencesEdit

  1. ^ Orel, Vladimir (1998), “hall”, in Albanian Etymological Dictionary, Leiden, Boston, Cologne: Brill, page 141

ChineseEdit

EtymologyEdit

From English hall.

PronunciationEdit

NounEdit

hall

  1. (Hong Kong Cantonese) assembly hall; auditorium
  2. (Hong Kong Cantonese) residence hall; dormitory

DanishEdit

EtymologyEdit

Borrowed from English hall. Doublet of hal.

PronunciationEdit

NounEdit

hall c (singular definite hallen, plural indefinite haller)

  1. hall (a corridor or a hallway)

InflectionEdit


EstonianEdit

Etymology 1Edit

From Proto-Finnic *halla, from pre-Finnic *šalna, from Proto-Balto-Slavic [Term?]. Compare Latvian salna, Lithuanian šalna.

PronunciationEdit

NounEdit

hall (genitive halla, partitive halla)

  1. frost
DeclensionEdit

Etymology 2Edit

From Proto-Finnic *halli (compare Finnish halli), from Balto-Slavic. Compare Latvian salnis, Lithuanian šalnis (off-white, roan)

PronunciationEdit

AdjectiveEdit

hall (genitive halli, partitive halli)

  1. grey (color)
DeclensionEdit
Derived termsEdit

See alsoEdit

Colors in Estonian · värvid (layout · text)
     valge      hall      must
             punane; karmiinpunane              oranž; pruun              kollane; koorvalge, kreemikas, kreemjas
             laimiroheline, kollakasroheline              roheline              mündiroheline; tumeroheline
             tsüaansinine, rohekassinine; sinakasroheline, siniroheline              taevasinine, taevassinine              sinine
             lilla, violetne; potisinine, indigosinine              fuksia, magentapunane; lilla, purpurne, purpurpunane              roosa

Etymology 3Edit

(This etymology is missing or incomplete. Please add to it, or discuss it at the Etymology scriptorium.)

PronunciationEdit

NounEdit

hall (genitive halli, partitive halli)

  1. hall (large room or building)
DeclensionEdit

FrenchEdit

EtymologyEdit

Borrowed from English hall.

PronunciationEdit

NounEdit

hall m (plural halls)

  1. hall
    • 2018 July 6, Elh Kmer (lyrics), “Bonaparte”, in Antidote:
      Les keufs barodent
      Parce qu’ils barodent, j’suis caché dans l’hall
      The pigs walk around
      And because they walk around I am hidden in the hall
  2. lobby

Further readingEdit


GermanEdit

PronunciationEdit

VerbEdit

hall

  1. Imperative singular of hallen.
  2. (colloquial) First-person singular present of hallen.

HungarianEdit

PronunciationEdit

Etymology 1Edit

From the coincidence[1] of the Proto-Uralic *kontale- (compare Old Hungarian hadl (hear), Mansi хӯнтли (hūntli), Finnish kuunnella) and Proto-Uralic *kule- (compare Mansi хӯлуӈкве (hūluňkve) and Finnish kuulla).

VerbEdit

hall

  1. (intransitive) to hear (to perceive sounds through the ear)
  2. (transitive) to hear (to perceive with the ear)
    Hallottam egy hangot a szobából.I heard a sound from the room.
ConjugationEdit
Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Entry #386 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.

Further readingEdit

  • hall in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.

Etymology 2Edit

Borrowed from German Halle.[1]

NounEdit

hall (plural hallok)

  1. middle-sized, windowless room, entryway, hallway (in a private flat/apartment, with a size not smaller than 8 m² [9.5 yd²], with space for people, but without affording them privacy due to its being an entry to other rooms)[2][3][4][5][6][7]
    Synonym: előtér
    Coordinate terms: szoba, helyiség, félszoba, alkóv, gardrób, előszoba, hálószoba, nappali
  2. lobby, foyer, lounge (e.g. in a hotel or an opera house)
    Synonyms: társalgó, előcsarnok
DeclensionEdit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative hall hallok
accusative hallt hallokat
dative hallnak halloknak
instrumental hallal hallokkal
causal-final hallért hallokért
translative hallá hallokká
terminative hallig hallokig
essive-formal hallként hallokként
essive-modal hallul hallokul
inessive hallban hallokban
superessive hallon hallokon
adessive hallnál halloknál
illative hallba hallokba
sublative hallra hallokra
allative hallhoz hallokhoz
elative hallból hallokból
delative hallról hallokról
ablative halltól halloktól
non-attributive
possessive - singular
hallé halloké
non-attributive
possessive - plural
halléi hallokéi
Possessive forms of hall
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hallom halljaim
2nd person sing. hallod halljaid
3rd person sing. hallja halljai
1st person plural hallunk halljaink
2nd person plural hallotok halljaitok
3rd person plural halljuk halljaik
Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
  2. ^ Az előszobát követő, a helyiségek előterét alkotó ablaktalan lakóhelyiség neve hall, melynek területe minimum 8 négyzetméter. Minden, amit tudni akartál a lakásokról, de soha nem mertél megkérdezni
  3. ^ Ablaktalan, 8-10 négyzetméternél nem kisebb helyiség, funkciója csupán annyi, hogy a belőle nyíló szobák külön bejáratát biztosítja. Nem tévesztendő össze az előszobával, mivel a hall nem feltétlenül a bejárati ajtó mögött helyezkedik el. Régi, polgári lakások gyakori elrendezése, hogy az előszobából rövid folyosó vezet a hallba. Az alkóvtól a manzárdig – ingatlanos kisszótár
  4. ^ Egy olyan ablaktalan helyiség, ahonnan ajtók nyílnak a többi szobába. A nagykönyv szerint legalább 8-10 négyzetméteres kell, hogy legyen, de a valóságban a panellakásokban ritkán érik el ezt a méretet. Mindenképpen egy olyan közlekedő, ami hasznosítható. Nem keverendő össze az előszobával, de legtöbbször az előszoba a hallba vezet. 20 ingatlanos kifejezés, amivel jó, ha tisztában vagy
  5. ^ A legfőbb, minden kritikában visszaköszönő érv az volt, hogy a hallos lakás teljesen alkalmatlan gyermekes családok számára, mert nem teszi lehetővé a felnőttek és gyermekek, illetve ez utóbbiak esetében a lányok és fiúk egymástól elkülönített alvását. Az 1930-as évek új lakástípusa: a hallos lakás
  6. ^ <Városi típusú lakásokban> rendsz. a bejárat közelében levő, gyak. ablaktalan nagyobb helyiség, amelyből a többi helyiség nyílik, s amely az előszobával ellentétben tartózkodásra, vendégek fogadására is haszn. és lakható. From hall in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962., quoted below.
  7. ^ Lakásban (az előszoba után) a helyiségek előterét alkotó (ablaktalan) (lakó)helyiség. In: Pusztai, Ferenc (ed.). Magyar értelmező kéziszótár (’A Concise Explanatory Dictionary of Hungarian’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2003. →ISBN

Further readingEdit

  • hall in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.

LudianEdit

EtymologyEdit

Akin to Finnish halla.

NounEdit

hall

  1. frost

Norwegian BokmålEdit

EtymologyEdit

From Old Norse hǫll.

NounEdit

hall m (definite singular hallen, indefinite plural haller, definite plural hallene)

  1. a hall (a building or very large room)

Derived termsEdit

ReferencesEdit


Norwegian NynorskEdit

PronunciationEdit

Etymology 1Edit

From Old Norse hǫll. Akin to English hall.

NounEdit

hall m (definite singular hallen, indefinite plural hallar, definite plural hallane)
or
hall f (definite singular halla, indefinite plural haller, definite plural hallene)

  1. a hall (a building or very large room)
Derived termsEdit

Etymology 2Edit

From Old Norse hallr.

NounEdit

hall n (definite singular hallet, indefinite plural hall, definite plural halla)

  1. a slope, sloping terrain
Derived termsEdit

ReferencesEdit


PortugueseEdit

EtymologyEdit

Borrowed from English hall.

PronunciationEdit

NounEdit

hall m (plural halls)

  1. (architecture) lobby; entrance hall (room in a building used for entry from the outside)

Derived termsEdit


SpanishEdit

NounEdit

hall m (plural halls)

  1. hall, lobby, lounge

SwedishEdit

EtymologyEdit

From Old Norse hǫll, from Proto-Germanic *hallō, from Proto-Indo-European *ḱel-. Compare English hall. Related to Latin cella and English cellar.[1]

PronunciationEdit

NounEdit

hall c

  1. a hallway
  2. a lounge
  3. a corridor
  4. an entryway
  5. short for any of the words:

DeclensionEdit

Declension of hall 
Singular Plural
Indefinite Definite Indefinite Definite
Nominative hall hallen hallar hallarna
Genitive halls hallens hallars hallarnas

ReferencesEdit

  1. ^ hall in Elof Hellquist, Svensk etymologisk ordbok (1st ed., 1922)

WestrobothnianEdit

Etymology 1Edit

From Old Norse hallr. Cognate with Icelandic hallur.

AdjectiveEdit

hall

  1. sloping, inclined, oblique

Derived termsEdit

Etymology 2Edit

From Old Norse hǫll, from Proto-Germanic *hallō

NounEdit

hall f

  1. area where no particularly large forest exist